Beagle

Beagle
A játék után rámfér egy kis pihenés!

2011. augusztus 17., szerda

Rövidszőrű Magyar Vizsla



Története

Régi magyar vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki. Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya, amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárga, esetleg barna színű, néha foltos volt, s a vadászat minden mozzanatánál segítségére volt a vadásznak. Ez a mára kihalt kopó volt a mai magyar vizsla őse. Legkorábbi ábrázolása a 1100 és 1120 között készült Codex Albensisben található, de a Képes krónikában is felbukkan a „kajtárkodó kopó” képe. Hunor és Magor találkozása a csodaszarvassal című képen négy jól felismerhető vizsla látható. A vizsla említésével nemeseink levelezésében is gyakran találkozhatunk.
A török hódoltság korában megjelent hazánkban a törökök sárga vadászkutyája a sloughi, amely kereszteződött az itt élő vadászkutyákkal és kialakult vizslánk alaptípusa. Az 1731-ből származó adat szerint a trencséni Zay család kezdett először foglalkozni a tenyésztésével, és valószínű, hogy egy Angliából származó spanyol vizslát is bevontak a tenyésztésbe. Ekkor még a vizsla gesztenyebarna színben vagy fehér jegyekkel is létezett. A 19. század végén megritkult az állomány, ekkor vonták be a tenyésztésbe a pointert és a német rövidszőrű vizslát.
1920-ban megkezdték a fajta törzskönyvezését, 1928-ban elkészült a fajtaleírás (standard), és 1935-ben az FCI bejegyezte a hivatalosan elismert fajták közé. A II. világháború után a veszteségeket pótlandó a gödöllői tenyésztelepen indult újra a tenyésztése. Ma már nem tartozik a veszélyeztetett fajták közé, hiszen a világon az egyik legismertebb magyar fajta, amelynek jelentős állományai vannak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.
Tiszta vérűként viszonylag rövid ideje , mintegy 80 éve tenyésztik.

Külleme és jelleme

Kicsit megilletődött
 
A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés, a harmonikus mozgás. A rövidszőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. A lakásban tartott példányok szőre egész évben hullik, ezért rendszeres kefélést igényel. Középnagy, 50–60 cm marmagaságú, 20–26 kg súlyú (egyes megtermett példányok akár a 35 kg-t is elérhetik), rendkívül elegáns megjelenésű és mozgású, kedves, engedelmes természetű, még a vizslák közül is kitűnik intelligenciájával.
A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a pointerek, szetterek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes. Egyszerre vadászkutya, a család kedvence és a gyerekek játszópajtása, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli, de a szerető gazdának a csillagokat lehozná az égről. Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot. A drótszőrű magyar vizslával szemben a rövidszőrű inkább alkalmas lakásban tartásra, igazi "kanapéspecialista", sőt télen rövid szőrzete nem mindig nyújt megfelelő védelmet a metsző hideg ellen.
Városi tenyészetekben túlfinomodik, betegségek iránt fogékonnyá válik, gyenge idegzetű lesz, noha szigorú és következetes tenyészkiválasztással a legjobb és modern vadászatra legalkalmasabb vizslát lehetne faragni belőle.

Betegségek

A fajta hajlamos genetikai betegségekre, mint a daganat, szív-elégtelenség, allergia, külső hallójárat gyulladása, szemészeti probléma, csípőízületi diszplázia, epilepszia. A leggyakrabban előforduló betegség a Vizsla Myositis, amely nyelési problémákat, habos nyáladzást okoz. Az állkapcsok körüli izmokat gyengíti meg, nehézkessé téve a táplálkozást a kutya számára.

Rokon fajták

Képek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése